3 hónappal ezelőtt egy világ nyílt ki a szemem előtt.
Sokféle mozgás része volt már az életemnek, a sport több ága, néptáncoltam is valamikor régen, mozgást oktatok, mozgást fejlesztek, testi fájdalmakat csillapítok, lehetővé teszem a testeknek, hogy újra mozogjanak, örömmel, könnyedén,… de a tánc ilyen formájával, a latin tánccal eddig még nem találkoztam
3 hónappal ezelőtt varázslatot találtam.
Valami olyat, ami első találkozásra rabul ejtett.
Ott tobzódtam a balatonfüredi Salsa Fesztiválon és NEM TUDTAM TÁNCOLNI!
4 nap múlva már landoltam egy tánciskolában. Ez KELL nekem! Ebben a világban akkora csoda, olyan fantasztikus lehetőség van! Kérem, kérem, kérem!!! Szeretném, hogy az életem része legyen!
Folyamatosan kockulunk, chat-elünk, egymástól fizikailag és érzelmileg távol, falakkal körbe véve mindazt, amit védeni akarunk, mindazt, amit magunkról hiszünk,… valódi, élő kapcsolódás nélkül,… erre hirtelen kinyílik az ajtó egy fantasztikus kultúrára, ami balzsamként hat a virtuális betegségeinkre.
Hogy lehet ez még ennél is jobb? Kérek ebből mééég!
Nézem a kipirult arcokat, az izzadó, boldog, élvezettel mozgó testeket és hálát adok, hogy mindez létezik, hogy a része vagyok.
3 hónapnyi tanulás édes kevés, hogy teljesen fesztelenül hagyjam magamnak élvezni a zenét, a ritmust, hogy könnyedén le tudjam követni a párom mozgását. De már imádom, amikor elengedem a megfelelést, lesz, ami lesz, maximum röhögésbe fullad, ha összekeverek valamit. Imádom, hogy nő lehetek ott, ahol a férfi vezet, imádom, hogy valódi, fizikai kontaktust élhet meg a testem és nem én hatok gyógyítóként, hanem rám hatnak, imádom, hogy az akcióra én vagyok a reakció, imádom, hogy érzem, hogy élek! Élvezem a harmóniát egy másik emberrel, a testével, ami még sokszor megbicsaklik, de rajta vagyok, hogy megtanuljam ezt a testnyelvet magas szinten beszélni.
Do you speak Bodiesh?
Persze itt sem a rózsaszín a köd lengi körbe a közösséget. Itt is jelen van az egó mindenféle formája: pl. a haladó domina, aki fintorával teszi impotenssé a nála alacsonyabb tudásszinten tartó férfit, aki próbál megfelelni a vélt és valós elvárásoknak, ha egyáltalán fel meri kérni az egyébként rendkívül csinos, fiatal, vonzó nőt. (Vajon hány potenciális táncpartnert veszít ezzel a nő, ahelyett, hogy befogadná a kedves férfienergiát mindkettejük örömére?) Vagy pl. a nárcizmus jeleit hordozó pasi, aki rángatja, alázza, használja a nőt önmaga belső hiányosságainak pótlására a kellemetlen táncstílusával.
Sok más példát is írhatnék.
A távolságok, falak itt is megvannak. Mindenki hozza a személyiségét a parkettre is. Annak az energiája is jelen van, hogy ki milyen mentalitással szeretkezhet. Hiszen a tánc is a testek játéka. Csak ruhában. A többiek szeme előtt.
Mindenki tudja, csak senki sem beszél róla. (Na jó, egyik-másik lazább oktató utal rá.)
Mennyi alkohol szükséges ahhoz, hogy…
Vajon akik már régóta táncolnak bachatát, kizombát, salsát, mennyire látják ezt a csodás ajándékot, amit az életük részének választottak?
3 hónap és már 3. alkalommal álltam egyre nagyobb önbizalommal a táncparkett szélén egy buliban. Már képes vagyok folyamatosan táncolni, az egyszerűbb és az egyre nehezebb, sensual figurákat lekövetni. Hálás vagyok, ha felkér egy férfi és úgy vezet, hogy az örömet okoz mindkettőnknek. Imádom, élvezem a nőcis mozgást, hálás vagyok a kedves, figyelmes férfienergiáért. Egyre ritkábban értem félre a mozdulatokat, egyre könnyedebbek a testem reakciói.
Ülünk szombat este a tiszafüredi hotel éttermében, közvetlen az asztalunk mellett a Papa Blues örömzenél. Nézek a Barátnőmre kérdőn:
– Mi ez a finom, meleg, ölelő szeretet itt?
Szinte tapintani lehetett.
Véget ért a zene, elkezdett pakolni a két idős zenész. Örültünk volna, ha tovább játszanak.
– Menni kell haza, beteg a feleségem, én ápolom. Tudjátok, 45 éve szeretem. A mai napig beleborzongok, ha arra gondolok, milyen gyönyörű nő volt! Ilyen darázsderékkal! (És mutatja a két kezével.) Ha elmegy, nem tudom, én maradok-e. Adok egy jó tanácsot nektek, ti még fiatalok vagytok. (Vicces a bácsi.) Olyan férfi mellett éljetek, olyat szeressetek, akitől az első perctől borzongás önt el benneteket!
(Mindkettőnk szeme furán csillogott, amikor elköszöntek.)
Ez a borzongás ott van a táncban. Szerelmes vagyok!
Az elköteleződések egészen más formában vannak jelen ma, mint 45 éve. A kapcsolatok mások, mint annak idején. De a valódi, tiszta energia, ami hozzátesz a másik és önmagam életéhez, a valódi kapcsolódás, ahol nincsenek falak, ítéletek, félelmek, csak a test, az érintések, a mozgás, a kapcsolódás, a létezés tiszta öröme, az kortalan, időtlen. Valódi.