Hogyan fessem le szavakkal azt a képet, érzést, amikor láthatóvá válik az életenergia áramlása?

Ahogy a víz, a levegő, úgy az energia tánca is folyamatos változásban van. Ahol hiány keletkezik, oda beáramlik, arrébb tolja, megengedi, hullámzik, elcsitul, majd újra mozgásba lendül, örvénylik, elapad, majd újrarendeződik,… végtelenül.

A levegőben, a szélben, a vízben, a növényekben, az állatokban, emberekben, a molekulák közti térben és a Föld körül is. Minden energia, lüktetés, áramlás, rezgés.

Ennek az egésznek a része vagyok én is. A testem a térben, a természet és a társadalom részeként, ahogy ki és beáramlik az élet folyamatosan, minden irányból, mindig változva, hogy éltessen.

Ahogy figyelem, engedem ezt a harmonikus, folyton változó egyensúlyt, azt veszem észre, hogy képes vagyok hatni rá. Addig is hatottam rá, amíg nem tudtam róla, de így sokkal nagyobb buli.

Mintha a testem egy HANGszer lenne, amit eddig a tudattalan rezgések szólaltattak meg és működtettek, kezdem megtanulni, hogyan hassak és miként fogadjak be. Mintha ez az egész játék valamifajta zene lenne. Energia-koncert.

Ha HANGnak tekintem a rezgéseket, láthatóvá válik mindaz, ami az 5 érzékszerv és a tudomány számára nem, vagy nem így: a természetben található szimfóniák csodálatos HANGzása, az öröm, a tér, amely hatásukra keletkezik. Hallható lesz az élet akusztikája. Ezért tölt fel a víz, a szél, a hegy, az erdő, a növények, az állatok összHANGja, a velük való kapcsolódás. Mert hozzájárulnak mindenféle más zenéhez, valami nagyobb, csodásabb keletkezik.

Ha az embert nézem, már mást látok.

A kicsik önfeledtsége, kisugárzása még tiszta dallam, feltöltik a körülöttük élőket. RáHANGolódnak másokra, együtt rezegnek azzal, amit érzékelnek. Ahogy nőnek, ez a harmónia átalakul, változik, néha már nem könnyed, nem zenél tisztán, ellenáll, feszül, másokra HANGolódik, máshogy szól. Bárcsak minden gyermek megtalálná a saját HANGját, mire felnő!

Ahány test, annyi ember-HANGszer, annyiféle dal, rezgés, hatás oda-vissza.

Innen nézve igazán könnyű meglátni, hogy miért, hogyan érdemes a HANGszereket megszólaltatni, egyáltalán, milyen HANGszeren érdemes játszani. Megnyilvánulni és befogadni.

Sokan azt sem tudják, hogy lehetne játszani. Ütik a lyukas fazék oldalát, verik a tam-tamot. A testükben meg akadozik az energia.

Vannak a köcsögdudások, akik ugyan kiadnak valamilyen rezgést, de igencsak korlátozott HANGterjedelemmel és merev falakkal, változás-képtelenséggel, csekély mértékű másokra való HANGolódással. Nem tudnak hozzájárulni a közös zenéhez, vagy alig, a saját kellemetlen dalukat fújják, töfögik egy életen át.

Sokféle példával lehetne még árnyalni a képet.

A lényeg, hogy vannak, akik kezdik felfedezni ennek az egész életnek nevezett monumentális koncertáradatnak a szépségeit. Élvezik a mozgást, nem csak használják a testüket. Képesek hozzájárulni az egészhez, másokhoz, hogy attól szebben szóljanak a dallamok. Gesztusokkal, érintésekkel, mosolyokkal, olyan tettekkel, amelyek mindenkire, vagy legalább sokakra hatnak.

Ők figyelnek arra, hogy ne oltsanak ki rezgéseket, ne akadályozzanak áramlásokat, hanem ráHANGolódjanak, hozzáadjanak más, új HANGokat, amely összeCSENG, amely nagyobbat, szebbet hoz létre, mint az addigi. Képesek HANGszert is váltani, másképp játszani, ha az többet teremt.

Ettől lesz valódi az élet-öröm.

Ez az élet-művészet.

 

Pin It on Pinterest