Különleges kapcsolat a miénk.

Értékes.

Hosszú utat tettünk meg azért, hogy az legyen, ami most van.

Amit tanultam és elhittem magamról annak idején, azt tettem Vele. Használtam, kihasználtam, visszaéltem, bántottam, mérgeztem, lenéztem, kigúnyoltam, odaadtam, megaláztam, …

Mások testét kezdtem el gyógyítani, miközben az enyém is gyógyulásra vágyott.

Odaadtam négyszer, hogy a gyermekeim saját testet ölthessenek, tápláltam őket a sajátommal, … sok-sok éven át.

A testem pedig szolgált engem. És a hitemet. Meg a választásaimat.

 

Sok-sok testtel találkoztam az elmúlt több mint 20 év alatt.

Mindaz, amit róluk, a testekről valójában tudok, azt tőlük és a saját testemtől tanultam.

Rengeteg információt gyűjtöttem a sokféle iskolában, továbbképzéseken, tanfolyamokon a test működéséről. De mindez a tudás mit sem érne a saját testem nélkül.

Ugyanis vele gyógyítok.

Ő az, aki képes érzékelni, ő az, aki kapcsolatba kerül a másik testtel, ő az, aki érint, aki feszültséget old, aki fájdalmat csillapít, aki kisimítja az energetikai ráncokat, … Miatta vágynak vissza a testek hozzám.

Végtelenül hálás vagyok Neki.

 

Volt idő, amikor csak a rosszat láttam benne. Hogy ronda. Meg nem elég gyors, nem elég ügyes. Meg túl ilyen-olyan. Szenvedtem tőle. Is. Egyszer még az is eszembe jutott, hogy véget vetek Neki…

Bár a mozgás mindig örömet okozott…

Meg a várandósságaim… az valami fantasztikus dolog! Ahogy a testem életet ad… a szülések… Csoda!

Aztán egyszer valaki azt mondta, hogy szép.

És végre megláttam.

Hogy az.

Mindig is az volt.

 

Naponta jönnek hozzám meggyötört, fájdalmas testek. Tele ítéletekkel, terhekkel, görcsökkel, elakadásokkal. És arra vágynak, hogy végre törődjön velük valaki. Hogy végre megérintsék őket, megsimogassák a fájdalmas területeket, hogy gondoskodjanak róluk. Hogy szeressék őket.

Ha már a gazdájuk nem teszi meg…

A gyógyító tér, ami létrejön körülöttünk, lehetővé teszi a változást. Ha választják. Ha befogadják, amit kapnak.

Minden test mást szeretne. Máshogy.

Az én testem dolga, hogy ezt érzékelje, figyelje, kérdezze.

Van hogy egy hatalmas testhez alig érek, mégis óriási a megkönnyebbülés. Van, hogy erőteljes nyomás hatására kezdi érzékelni a test újra az egyes részeket. Van, hogy a szavaimmal oldok feszültséget és van, hogy finom, könnyed rázással, húzással, tekeréssel, bárhogy, ahogy a test kéri…

A testek nyelve az energia.

A testek öröme a mozgás.

 

Mi van, ha a testek képesek gyógyítani egymást? Nem csak így, „hivatalos” körülmények között, hanem bárhogy? Hiszen a testek kommunikálnak. Érzékelnek és „beszélnek”. Energia-nyelven.

Mi van, ha a szex is gyógyíthat? (Ugyanúgy, ahogy képes betegíteni is.)

Milyen hozzájárulás tud lenni két (vagy több) test egymáshoz?

 

Sokáig a fájdalmat ellenségnek tartottam. Amit meg kell szüntetni. Amitől meg kell szabadítani az embereket. Észre sem vettem, de sok esetben a sajátomba rejtettem, amit kiszedtem másokból.

A fájdalomnak ellenállni olyan, mintha hátat fordítanék és befognám a fülem, hogy nehogy meghalljam, hogy mit akar mondani a test. Pedig csak így, érzésekkel, fájdalmakkal tudja a tudtunkra adni, amit szeretne. Mi meg szenvedünk tőle. Meg szabadulni akarunk tőle. Ahelyett, hogy figyelnénk, meg kérdeznénk.

 

Annyira hálás vagyok ennek a testnek! Annyira szeretem! Annyira öröm benne élni!

Már nem izgat, hogy mások milyennek látják, hogy másokéhoz képest milyen. Már versenyezni sem viszem. Nincs mit bizonyítanom. Hogy lehetne összehasonlítani bármelyik másikkal? Hiszen amit az enyém tud, azt semelyik másik!

Csak egy van belőle.

Csak egy van belőlem.

Ahogy az összes többi csodálatos testből is, amelyek lehetővé teszik a lehetőséget, hogy éljünk.

És élvezzük!

Mert élni igazán ezért érdemes.

A mozgás öröméért, a test öröméért, az érintés, az ölelés öröméért, a létezés öröméért, … az örömért

Pin It on Pinterest