A beszélgetést kitaláltam, de valódi történés adta az ötletet.

  • Annyi szülő válik, Anya!
  • Valóban, Szívem, ez nem véletlen. Nincs azzal semmi baj, ha két ember, akik régóta együtt élnek, már nem tudnak újat adni egymásnak. Ha megtörtént mindaz, ami benne volt a kapcsolatban, két intelligens felnőtt el tudja engedni egymást.
  • És ha gyerekeik vannak?
  • Attól, hogy elválnak, ugyanúgy megmaradnak anyának és apának. Rajtuk múlik, hogy mennyi feszültséget, fájdalmat raknak bele egy ilyen helyzetbe. Lehet nagyon szépen, egymást tisztelve, mindenkit figyelembe véve úgy együttműködni a folyamatban, hogy akár egy mindenki számára előnyösebb helyzet jöhessen létre.
  • De a család együtt kell, hogy éljen!
  • Szívecském! Ha adott két ember, akik eleinte szerettek együtt lenni, de idővel, ahogy változtak, ahogy minden változott, már nem jó ez a helyzet valamelyiküknek, akkor miért kellene együtt maradniuk?
  • A gyerekek miatt!
  • Sokan bevették ezt a hülyeséget, hogy a család szent és egyetlen megoldás. Ha jó együtt, ha több vagyok azzal, hogy együtt vagyunk, ha szeretek az lenni, aki a családban vagyok, akkor a család áldás, öröm. De mi van, ha nem az? Mi van, ha valaki szenved ebben a helyzetben, ha nem érzi jól magát, ha nem szeretné tovább játszani a szerepét? A család az, ahol elfogadó, egymást segítő, egymást szerető, egymásról gondoskodó emberek élnek együtt. Ha egy nő vagy egy férfi csak azért marad egy házasságban, mert fél, hogy elítélik, hogy bűnt követ el, hogy tönkreteszi a gyerekei életét, az a sajátját teszi tönkre. Nem szeretném, ha tőlem ezt tanulnátok! Nem szeretném, ha azt látnád, hogy fel kell áldoznod magad valakiért vagy valamiért, mert az anyukád is ezt tette. Azt szeretném, hogy az legyél, aki szívesen vagy, aki lenni szeretnél!
  • Nem tudom, ki szeretnék lenni.
  • Bárki, bármi lehetsz! Végtelen lehetőségeid vannak! Nincs jó és rossz választás és bármikor választhatsz mást!
  • De ezt a felnőttek nem így csinálják!
  • Valóban. Nem is boldogok! Borzasztó szűkre húzzák maguk körül a keretet, belemerevednek helyzetekbe, képtelenek könnyedén játszani, falakat építenek, hogy nehogy bántsa őket valaki, miközben bántják magukat és egymást, a jó-rossz illúziójával kábítják magukat, összehasonlítgatják magukat egymással, ítélkeznek önmaguk és mások felett, jelentőséget tesznek dolgokra, amitől nehézzé válik minden, szenvednek mindattól, ami történik és erre tanítják a gyerekeiket is.
  • De ez hülyeség!
  • Ahogy mondod. Ennek semmi értelme. Valahol, valakitől bevették ezeket, elhitték, hogy igaz és képtelenek látni a saját csapdáikat. Komfortzónán belül élnek, mert azt hiszik biztonságosnak.
  • Mi az a komfortzóna?
  • Az a megszokott, ismert, kiszámítható rendszer az életükben, ami lehet akár pocsék is, de azt hiszik, hogy az az egyetlen, ami lehetséges. Olyan, mint a kutyaszar: büdös, de legalább meleg.
  • Ez borzasztó, Anya! Én nem akarok felnőtt lenni!
  • Valóban az, de nem kell ezt választanod. Egyre többen vannak, akik ráébrednek, hogy van más választásuk, hogy meg tudják változtatni a dolgokat, hogy az élet lehet könnyed és örömteli.
  • Hogyan?
  • Úgy, hogy elsősorban önmagadat választod. Egy gyönyörű, zseniális, erős, vagány csaj vagy, aki ajándékként érkezett hozzánk és erre a világra. Tudd, hogy senkinek nincs joga bántani téged és kérlek, állj ki magadért, védd meg magad, ha kell! Ott vagyok, ha szükséged van rám, de legyél éber a veszélyre! Te sem bánthatsz senkit! Ez fontos szabály. De ezen túl azzá válhatsz, akivé csak szeretnél. Tudd, hogy fantasztikus képességeid vannak arra, hogy létrehozz dolgokat, hogy megváltoztass dolgokat, hogy segíts másoknak, hogy jó kedvre deríts bárkit, hogy örömet okozz, hogy akár varázsolj is, ha úgy tartja kedved. Kérlek, ne szürkülj bele a kutyaszaros életbe, ne hidd el, amit mások mondanak! Ha kritizálnak, az hozzon neked pénzt! Gondolj bele, mekkora buli lenne, ha minden ítéletért ezer forint ütné a markod! 😀 Tiszteld magad, légy őszinte és kedves magaddal, kényeztesd magad, ahogy én is tenném veled! Bízz magadban és légy hálás mindazért, ami megjelenik az életedben! Ha ezt teszed, az életed is ezt fogja visszatükrözni. Csodás életet szeretnék neked, kérlek tegyél meg mindent azért, hogy ezt megkaphasd!
  • A felnőttek nem kapják meg?
  • Nem, Szívem. Képtelenek befogadni a jót. Azt hiszik, hogy a rossz, a szenvedés normális és ha véletlenül valami jó megjelenik az életükben, gyorsan visszabújnak a trutyijukba, mert azt hiszik, hogy nem érdemlik meg, nem engedik meg maguknak, nem illik, sőt, nem is létezik ilyesmi. Mindenféle hülyeséget kitalálnak, nehogy boldogok legyenek.
  • Tényleg? Te is ezt csináltad?
  • Időbe telt, mire rájöttem, hogy mennyit szívatom magam egy csomó dologgal. Ma már inkább szórakoztat, ha észreveszem, hogy bevettem valaki hülyeségét, hogy fontosnak, komolynak, veszélyesnek ítéltem meg dolgokat, ami aztán nehézséget okozott. Rájöttem, hogy a fájdalmat én okozom magamnak azzal, hogy függővé teszem magam valamitől vagy valakitől, azzal, amit hiszek, amilyen következtetésre jutok. Én választom a szívatást. Ez nagyon vicces tud lenni.
  • Könnyű neked! Te már elég öreg vagy, hogy ezt tudd.
  • (Hangosan röhögök.) Az időnek semmi jelentősége nincs! Akik elhitték, hogy X évesen ezt meg azt kell csinálni, a testben fájdalmat érezni, egyre szarabbul kinézni, azok ezt is fogják tapasztalni az életben. Akik ezt választják, azok képtelenek élvezni az életet, azok nem tudják, hogy más is lehetséges lenne. Azok az idővel nem jutnak bölcsességhez, csak felhalmozott, korlátozó, idióta, sémaszerű gondolatokhoz és lassú haldokláshoz. Nem korfüggő, hogy valaki tudja, amit tud. Sőt! Te most sokkal többet látsz és tudsz, mert még nincs tele az agyad ezekkel … Egyáltalán nem érzem magam öregnek. Annyi öröm, akkora szabadság, annyi lehetőség, annyi csodálatos ember van az életemben, mint még soha! Egyre többet tudok ebből befogadni. Aki pedig nem hozzájárulás mindehhez, az mehet. Boldogabb vagyok, mint valaha. Mert ezt választottam.
  • Köszönöm Anya! Én is ezt választom.

Pin It on Pinterest