Képzeld el, hogy a tested egy egyedi, mindenféle hatást fogadó és sokféle energiát kisugárzó szerv!
Ne csak képzeld!
Tudd!
Hiszen az is.
Csak eddig nem mondta senki.
Nekem azt tanították az iskolában, hogy maximum az 5 érzékszervemmel vagyok képes érzékelni a fizikai külvilágot: hallok, ízlelek, tapintok, szimatolok, látok.
Slussz-passz.
Ha csak ennyi csatornám van befogadni, ami hozzám érkezik, vajon mi lehet az a fura fojtó nyomás a testem egyes részein, amit egy ideges ember közelében érzek?
Mi lehet az oka annak a vortexnek (még a karomon is felállnak a pihék), amit akkor érzek, amikor valami felemelő, örömteli hangzik el egy beszélgetés során?
Vajon miért könnyebbülök meg az izmaim szintjén, amikor kioldódik egy-egy blokk a pácienseim csigolyái között?
Vajon miért bizseregnek az ujjaim, néha a tenyerem vagy az egész alkarom, amikor egy izomgörcs oldódik a kezem alatt?
Miért érzek nyomást percekig a szemem fölött, amikor egy fáradt, feszült emberrel beszélek telefonon?
Ha meghallok egy koviddal kapcsolatos hírt a rádióban, miért leszek azonnal fáradt?
Mert a testem nem egy 5 csatornás gép, ami csak hall, lát, tapint, szagol, ízlel, hanem az Élet része.
Az energetikai áramlások része.
Egy élő, érzékelő, hatást gyakorló energia-halmaz. Összegyúrva fizikai, energetikai, gondolati, érzelmi, lelki összetevőkből, egyedi variációkban.
Ha maradok a fizikai, ötféleképpen érzékelő, mechanikusan működő, véges lény szintjén, akkor fájdalmakat fogok tapasztalni, szenvedni, bántalmazni, erőlködni fogok, és arra törekszem, hogy az legyen a világban, ami a fejemben: illúzió.
Képtelen leszek megérteni és elfogadni dolgokat, eseményeket, viselkedéseket. Az illúzió fenntartására, az emberek manipulálására fordított rengeteg energiám előbb-utóbb fel fog emészteni. A testemben, mint egy használati tárgyban, idővel megjelennek a számomra érthetetlen elváltozások.
Ha megengedem, hogy ne tudjam a választ rögtön arra, hogy mit érzek, kinyílik a lehetőség a testem, mint érző, élő lény által való létezésre.
Ha figyelem, hogy mi történik és azt is, hogy milyen érzetek jelennek meg a testemben, felfedezhetem, hogy micsoda különleges képességekkel bírok.
Ha megengedem érezni a feszültségeket, melyeket a testemben érzek, ráébredek, hogy nem minden érzés az enyém.
Ha figyelem a fájdalmat ahelyett, hogy rögtön meg akarnék szabadulni tőle, sokkal hamarabb jutok el a testemben keletkezett feszültség valódi megoldásához.
Úgy tűnik számomra, hogy a feszültség valójában az energia hiánya.
A sötétség akkor létezhet, ha hiányzik a fény.
Minden rezgés, minden élő valamilyen frekvenciával bír.
Vajon a feszültség, amit érzékelek a testemben és magam körül a testem segítségével, valójában az Élet hiánya?
Figyelem már egy ideje ezeket a jelenségeket. Figyelem a testemet és mások testi feszültségeit. Észreveszem a változást, amikor az emberi találkozásokkor feszültség keletkezik.
Egyre jobb szimatom van rá.
Más energetikai illata van a szomorúságnak, a kimerültségnek, a szorongásnak, az érzelmi és testi fájdalmaknak, az aggódásnak.
Szaga van a haragnak, a betegségnek, az irigységnek, az önzésnek, a szégyennek, a felfuvalkodásnak.
Büdös és fizikailag nyomasztó érzetet okoz a rosszindulat, a bántó szándék, a gyűlölet, a fenyegetés, a megaláztatás, a nyomorúság.
A halál közelsége pusztán energia-hiány.
A kedvesség, a bőség, a megengedés, az öröm, a szeretet nagy mértékben eltér a fent említett energetikai hatásoktól: mintha kiszabadulnék a levegőre, a természetbe, a könnyed létezésbe. Lubickol a testem a jóóóóó érzésben.
Ami könnyed, az tele van energiával, ami nehéz érzetet ad, az valójában az Élet alacsonyabb frekvenciája, feszültség, energia-hiány.
A testem, mint energetikai szaglószerv csodálatos lehetőséget kínál eligazodni az Élet áramlataiban.
Segít elkülöníteni a saját és mások által keltett rezgéseket és azok minőségét.
Segít választani a könnyed, örömteli, illatos és a szenvedős, fájdalmas, erőlködős, büdös tapasztalások között.
Mindenkinek ott a lehetőség, akinek teste van.