Van a testben egy különleges, számomra nagyon kedves anyag, egy szövet, amely mindent behálóz. Egy hálózat rendszer. Ott van a bőr alatt, az izmok és a szervek körül, az agyban és a nagylábujjban is, felszínesen és mélyen is. Tartja a test formáját, helyükön a szerveket, körbeölel mindent, ami a test kontúrján belül van. Erek, idegek futnak benne, nagy százaléka folyadék.
Úgy viselkedik, mint egy fizikai síkon létrejött energetikai hálózat.
A test azon területein, ahol nincs lehetősége nyúlásra, elmozdulásra, vongálódásra, ahol nem éri stressz, összeragad, letapad. Ilyen helyek a mozdulatlan területek. Mindig ülő derekak, fájdalom miatt nem mozgatott végtagok, műtét utáni állapotok, figyelmen kívül került területek és a hirtelen túlterhelt izmok környéke.
Ami nem mozdul, az kevésbé él.
Ami túl nagy terhelést kap, azt meg kell védeni.
Fizikálisan ilyeneket tapasztalhatunk a kötőszövet viselkedésével kapcsolatban.
Van egy másfajta működése is a kötőszövetnek. Nem az, amit a különböző masszázs-, manuálterápiás iskolákban tanítanak. Ezt nem tanítják, mégis mindenki tudja, érzi. De miután csak azt tartjuk létezőnek, amit megtanítottak, tudományosan igazoltak, nem vesszük észre, amit akár láthatnánk, érzékelhetnénk is.
Például azt, amit a kötőszövet a testünkben művel.
Amikor megszületik egy gondolat az agyban, kilökődik a kötőszöveti-energetikai hálózatba. A test létrehozza, fizikálisan megjeleníti a gondolatot. Érzelemnek nevezett testi intenzitás keletkezik, mimika, gesztusok, mozdulatok. „Kilátszik” a gondolat.
De nem csak a testre van hatással, nem csak kilátszik, energetikai kisugárzás is létrejön, a térben tovaterjed, ami a fejből indult.
Ahogy a testben a kötőszövet, a testek között is létezik energetikai hálózat. Mindenki mindenkivel, minden mindennel kapcsolatban van.
Így vagyok képes érzékelni sokkal többet, mint amit hiszek, hogy érzékelek.
Kisugárzom a gondolataimat és érzékelem a mások kisugárzásait.
A testek kibocsátják a gondolati-energetikai hullámokat és érzékszervként is funkcionálnak: befogadják a kívülről jött hatásokat.
Nem is olyan éles határvonal az a bőr, nincs is annyira elkülönülve az a test a mindentől, mint amennyire hisszük!
Mi lenne, ha megengedném, hogy érezzem, hogy tudjam ezt?
Amikor megérintem a másik testet, közvetlen, élénk energiaáramlás jön létre.
Nőhet a feszültség, lehet durva gondolati energia mögötte, fizikálisan egymásnak feszülő testek, felkorbácsolódott intenzitások, testi fájdalmak,…
Vagy érinthetem úgy a testet, hogy hatására oldódnak a testbe ragadt, elakadt energiák, csökken a feszültség, felszabadul a gát mögé szorított érzés-csomag. Testi és gondolati.
Hogy milyen módon teszem ezt az érintést, azt mostanában már kevésbé határozza meg a tanult információ-gyűjtemény, ami a fejemben van.
Inkább azt figyelem, hogy mire van szüksége a testnek. Hiszen képes vagyok érzékelni! Főleg, ha hozzáérek.
A testek képesek bántani, rongálni egymást és képesek gyógyítani is.
Ha megérintem valaki karját, ha megsimogatom az arcát, ha megölelem, ha hozzábújok, ha… oldódnak a feszültségek, gyógyulnak a testek.
Csodás játék ez az Élet.