Becsukom a szemem… 12 nő áll körülöttem… mindannyian ugyanarra figyelünk: a testünk mélyére, az izmokkal való kapcsolatra, a medence érzésében, mozdításában rejlő képességre, a megtartott gerincen végigáramló melegségre, a légzés tágító-megtartó-összehúzó-kiüresedő folytonosságára, a végtagok könnyedségére,… a testre úgy mindenestől, az Életre, amely minden egyes lélegzetben ki- és beáramlik, amely minden sejtben ott vibrál,…
Csapatépítő tréninget vezetek: a testek és gazdáik közötti kapcsolódásnál bábáskodom.
Hogy legalább itt, a pilates órán szeressenek abban a testben lenni, amiben vannak.
Annyi az ítélet! Annyi az (ön)kritika!
Pedig a testek annyira szeretnék, ha szeretnék őket! Annyira öröm, annyira élmény testben lenni!
Egy misztérium, sokkal több, mint egy szervezet.
Egy élő lény, aki érzékeli a gondolataimat és a külvilágot, aki sokkal több mindenre tesz képessé, mint amennyit megtanultunk róla.
Mintha valami idegen szerkezet lenne, ha valami nem szuperál, elviszem máshoz, hogy szerelje meg. Mintha egy orvos, vagy más többet tudhatna arról a testről, amelyikben én lakom!
Miért nem veszik az emberek a fáradtságot, hogy megismerkedjenek azzal, aki a fizikai megnyilvánulást lehetővé teszi számukra? Miért csak használják, ahelyett, hogy élnék a testüket? Ki tudhat többet arról a lényről, mint aki benne él?
Annyi csoda van idebent, a bőrömön belül és azon kívül is!
Ha érzékelni szeretnék a fizikai otthonommal, még a látásom se kell (gyakran félre is vezet). Becsukom a szemem és érzem, ami körülöttem zajlik és érzem, ami a testemben kitölti a teret: én vagyok. Képes vagyok adásként fogni a kisugárzást, a feszültséget, ha valaki a közelembe kerül, képes vagyok érzékelni, hogy a testem vonzódik-e, vagy inkább menekülne, hogy mire vágyik: mozgásra, ételre, vagy pihenésre, hogy a térben a gondolatok (a köz tudat) mifélék,… annyi de annyi mindent használhatnék ennek a testnek a lehetőségeiből, amit választottam!
…
Megérintem. Már attól, ahogy közelít a kezem a testéhez, égnek állnak a pihék a bőrén. Becsukja a szemét. Csak pár centi választ el attól, hogy nagyobb felületen hozzáérjek. A rezgése már hozzám ér. Lekapcsolódunk az időről. Minden egyes négyzetcentiméter közvetlen érintkezése örömet okoz. Mindkettőnknek. Adom és befogadom mindazt, amit beteszünk a közösbe. A testünk érzéseit. Mindazt, amihez hozzásegítjük a másikat…
Lélegezni, érinteni, mozogni, ellazulni, felfogni a teret, a tájat, ami körülöttünk elterül, majd hagyni megszűnni és a belső pezsgést engedni szabadjára, kontrollálatlanul, hogy örömet okozzon,…
Mindezt a testen keresztül.
Kihagyhatatlan lehetőség.