A bántalmazás nem ott kezdődik, hogy megütöm a másikat. Az már szélsőséges megnyilvánulása a bántalmazásnak.
Ott kezdődik, hogy ellenkező a szándékom azzal, hogy megengedjem a másiknak, hogy az legyen, aki és azt tegye, amit tesz. Az önvédelem természetesen nem bántalmazás. És furának tűnhet, de néha a ba.meg és a „mindjártnekedugrok” gyilkos energiája sem az. Pl. ha olyan szándékból hozom elő, ami a bántalmazás megszűntetésére irányul, ami többet teremt minden résztvevőnek, ami hozzásegít a felismerésekhez, ami teret nyit a békének, a hálának, az örömnek…
Szükséges megálljt parancsolni a bántalmazásnak.
Amiről írni szeretnék, azt a fajta bántalmazást nehéz felismerni. Főleg annak, akivel teszik.
Én sem vettem észre.
Pl. azért, mert gyerekkorban bevesszük, hogy az élet része, hogy hozzá tartozik az emberi kapcsolatokhoz a kritizálás, a megfélemlítés, az elbizonytalanítás, a másik magam elé helyezésének kötelessége, a jogaim megsértésének bármilyen formája,… Megtanulom, hogy szabad engem bántani. És megengedem.
Jellemzően a párkapcsolatokban, a szülő-gyerek-kapcsolatokban, az iskolai és a munkahelyi függőségi viszonyokban jelenik meg. Ilyenkor az egyik fél uralkodik a másikon, manipulálja, kontrollálja, hogy az legyen, amit a bántó fél elképzel, ami a terveivel megegyezik. Mindenféle eszközzel. Szélsőséges esetben (pl. nárcisztikus személyiség vagy pszichopata esetén) gázlángozássá fajulhat a bántalmazás. Ez a kifejezés a Gázláng(1944.) c. thrillerből ered, ahol a férfi szinte őrületbe kergeti menyasszonyát, aki saját elméje épségét kérdőjelezi meg.
Mik a gázlángozás jellemzői?
Minden olyan eszköz, amely az áldozat érzelmi bántalmazását, manipulációját, kontrollálását célozza meg. Ilyenkor az önmagáról alkotott képe, az önmagába vetett hite, az emlékeinek megbízhatósága kerül célpontba. A bántalmazó gyakran maga hozza létre azokat a helyzeteket, amelyeket később a másik ellen fordíthat. Tesz egy sértő megjegyzést, megígér vagy tesz valamit, amit utána -nem ritkán nyilvánosan is- egyszerűen letagad vagy más módon érvénytelenít.
A cél az, hogy az áldozat saját megélésében elbizonytalanodva, emlékeiben kételkedve végül a bántalmazó valóságát fogadja el sajátjának és így engedje uralkodni a másikat. A módszer az áldozat valóságérzékelésének érvénytelenítése, érzései jogosságának tagadása, a múlt meghamisítása. Az áldozat végül teljesen elveszítheti hitét abban, hogy megélései valósak, hogy emlékei megtörtént események nyomai, hogy érzéseinek létjogosultsága van.
A gázlángozás eszközeit használja valaki, ha
- a másikat folyamatosan emlékezteti a hibáira
- gyakran elbizonytalanítja a másikat
- meggyőzi a másikat arról, hogy semmi nem elég jó, amit csinál
- sohasem ismeri el a hibáit, a kritikákra agresszívan reagál
- gyakran magyaráz, bizonygat
- a bántalmazás ellenére az áldozat a bántalmazónak akar megfelelni
- az áldozat próbálja felmenteni a bántó felet, titkolja a bántalmazást
- az áldozat úgy érzi, elakadt az életben
(forrás: divany.hu)
Hatalmas döbbenet, amikor felismerésre kerül mindez.
Az meg talán még nagyobb, amikor rájövök, hogy én magam engedtem ezt. Hogy bántsanak. Én választottam.
A megoldás ugyanez: választhatom, hogy benne maradok a bántalmazásba, vagy nem.
Benne maradni komfortzóna: ismerős, kiszámítható, szar helyzet. Önmagamnak hátat fordítva alárendelem magam a gázlángozó hatalmának.
Kilépni,… az valami új. Félelmetes.
A félelem akadályoz meg abban, hogy új lehetőségeket nyissak meg a magam számára, új képességeket fedezzek fel, fejlesszek ki magamban, új, számomra kedvezőbb helyzetet teremtsek.
Ha kilépek, számíthatok támadásokra a gázlángozó részéről, az eszközök fokozott használatára, újak alkalmazására. Akár egy egész toborzott, manipulált hadsereget is csatasorba állíthat ellenem. Szükség lehet segítségre ennek a leállításához.
Első lépésként Önmagam felépítését érdemes fókuszba helyezni. Megtalálni azt az intim kapcsolatot magammal, amelyben tudom, hogy velem minden rendben, nem vagyok hibás. A szándékaim tiszták, értékes vagyok, bízom magamban, az erőmben, tisztelem magam és kedves vagyok magammal.
Ha szükséges, kiengedem azt a meglepő erőt, korábban nem alkalmazott határozottságot és egyértelmű, akár durva megnyilvánulást, amely tudtára adja a bántalmazónak, hogy az áldozata szerepét a továbbiakban nem veszem magamra.
A bántalmazás minden formája mérgező a világ számára. Ha megengedem, hogy bárki korlátozza, hogy az az örömteli, könnyed, ragyogó Önmagam legyek, aki valójában vagyok, akkor hozzájárulok ehhez a mérgezéshez.
A tápláló, teremtő kapcsolatoknak van értelme.
Olyan kapcsolódásoknak, ahol mindkét fél több lesz a találkozás által, ahol mindkét fél számára építő, békét, örömöt, hálát teremtő az együttlét és a kommunikáció.
Ezt is választhatom.
Szabadon.