Az a pár hónap, ami a hátunk mögött van, szinte másról sem szólt, mint a korlátozásokról. Gyanítom, hogy nem vagyok egyedül azzal az érzéssel, hogy amit tettek velünk, ismerős valahonnan.
Csak most gigantikus formában.
Ismerős, hogy nem értékelnek, nem tisztelnek, hanem elnyomnak, lekezelnek, ismerős, hogy megfélemlítenek, hogy elbizonytalanítanak, nem vesznek figyelembe, félrevezetnek, hazudoznak, alapvető jogokat sértenek, manipulálnak, kontrollálnak, hárítják a felelősséget, kihasználnak,…
Ha egy kapcsolatban kapja ezt az ember (lánya), abból van kiút, még ha macerás is. Ha a világi vezetés a nárcisztikus attitűdöktől hajtva, a gázlángozás eszközeivel durván bántalmazza az emberiséget, ha vakon hadakozik a saját értelmi korlátozásai és mohósága által vezérelve, az már gigantikus megoldásokat kíván.
Dr. Bruce Lipton, amerikai biológus törzsfejlődési elmélete cseng össze az általam elképzelt megoldással, amely a gigantikus válást/váltást és magasabb színvonalú emberi kapcsolódást, szerveződést eredményezheti.
Lipton az amőbáktól induló elmélete szerint, amikor a külvilágot érzékelő és azzal kapcsolódó organizmusi felszín maximálisan barázdálódik, szükséges egy evolúciós ugrás, hogy tovább tudjon fejlődni az Élet. Ez az ugrás a szerveződés: összeáll több, különböző tulajdonságokkal és képességekkel rendelkező apró organizmus és sejt lesz belőlük. Majd a sejt is elkezd barázdálódni, hogy egyre nagyobb felszínen érzékelje a környezetét, reagáljon a változásokra, alkalmazkodjon, együttműködjön és következik az újabb ugrás: több sejt összeáll és magasabb szintű lény jön létre… és így tovább, egészen az emberig.
A tudós szerint az emberi agy maximális barázdáltsága és a környezetével való kapcsolat defektusa kívánja a következő evolúciós ugrás létrejöttét.
Had legyek annyira biztos a látásomban és a megérzéseimnek teret adó okoska a saját blogomban, hogy leírjam: szerintem a kötőszövet a kulcs és nem az idegrendszer. A kötőszövet a lehetőség az érzékelésre és a kapcsolódásra egy magasabb szintű szerveződéshez, az idegrendszer pedig ennek a koordinátora.
Talán már sejthető a fentiek után, hogy milyen evolúciós váltást helyez kilátásba a tudós, amellyel én is mélységesen egyetértek: az emberek minőségi kapcsolódásának, az egyedi képességek összeadódásának alapján kialakuló tudatos, önfenntartó közösségek létrejöttét.
A gigantikus bántalmazás talán nem is értékelhető rossznak, ha ennek a víziónak a megvalósulását fejlődési lehetőségként felvetjük. A nagyobb feszültség, elégedetlenség, fájdalom képes előmozdítani a radikális változás igényét, képes lépésekre sarkalni a minőségi fejlődésre vágyó emberiség tagjait.
Ha elővesszük a giga-nagyítót és belekukucskálunk az emberek életébe, rengeteg, aprónak tűnő változás jeleit tudjuk felfedezni. Sok-sok példa mutatja a bántalmazótól való függés lazulását, a kapcsolódások magas minőségének igényét, a virtulás és fizikai világban szerveződő összefogásokat. (Például a humor és egymás segítése alapján.)
Ez az öngyilkos, autoimmun, omladozó, tudattalan rendszer már nem tartható fenn sokáig.
Átveszi a helyét egy magasabban fejlett szisztéma.
Az átalakulás folyamatban van.
Az igény erre egyre nagyobb méretű.
Mi szükséges hozzá? Mit tehetek én?
A szerveződés egyes sejtjei/tagjai önmaguk minőségének emelésével és a körülöttük lévőkhöz való magas színvonalú kapcsolódással tudnak hozzájárulni az egészséges, tiszta, emelt szinten kvalifikált szerveződéshez.
Ehhez szükséges kitisztítanom a testemből, a gondolataimból mindazt, ami a régi, omladozó rendszerhez köt: a hitemet, ami a múlt tapasztalatai, programjai, meggyőződései alapján húz vissza, hogy képes legyek olyat létrehozni, amilyen még nem volt, amit még nem ismerek.
Ez a teremtés.
Szeretnék egy új világot. Olyat, ahol hírből sem ismerik a bántalmazást, ahol a közösség tagjai tisztelik egymást és mindenki a saját, egyedi képességei alapján járul hozzá a közöshöz, ahol a könnyedség és az öröm az érték, ahol a gyönyörű Földdel való kapcsolatunk kölcsönösen előnyös és ahol tudatában vagyunk mindennek.
Szeretnék egy fenntartható, harmonikus világban élni.
Amit tehetek, hogy létrehozom magamban és abból működöm.
Első lépésként az önmagammal és a testemmel való kapcsolatom szintjén.
A testem a társam a teremtésben.
A kötőszövet, amely egyben az emberi test energetikai hálózata is, tulajdonságai révén alkalmas arra, hogy az érzékelések és a kapcsolódások egy, még szinte ismeretlen minőségét tegye lehetővé az emberek között.
Szükséges egy vezető. Olyan, mint egy egészséges idegrendszer: a test része, figyelembe veszi az egyes részek igényét és koordinálja azt. Nem értékesebb, mint a többi test-alkotórész, nem uralkodik, csak a funkciójának megfelelően működik. Kapcsolatban áll a környezettel, koordinál. Érzékeli az egységhez való kapcsolódás milyenségét és hozzájárul, amivel tud.
Tudatában lenni ezeknek a fejlődési folyamatoknak elősegíti a fejlődést.
Tegyük le végre azt a sört és álljunk neki!