Ahogy készülődtem klaviatúrára vetni ezt a bejegyzést, felmerült bennem, vajon azért érzem fontosnak írni erről, hogy bizonygassam az igazam?
Mert hogy én is válás-sérült vagyok.
Ahogy évente közel 100.000 újabb pár.
Bizonygatás helyett inkább hozzá tenni szeretnék. Megmutatni, hogy nem a világ vége jön el váláskor és a sérülések meggyógyíthatók. Tényleg! Nem kell őket cipelni életünk végéig. Egy válás rengeteg új lehetőségre nyithatja ki a szemeket. Ha hajlandóak vagyunk kinyitni.
Mennyi-mennyi családi hagyomány, szokás, elvárás, minta, megfelelési vágy és hasonlók hatása alatt döntünk az életünkről! Mennyire a külső hatásokat, reakciókat figyeljük! A szülővé válás nagy vonzerővel bír. Mintha egy gyerek boldoggá tehetne. Hajlandóak vagyunk jelentős kompromisszumokat kötni a párkapcsolatunkban azért, hogy megélhessük az anyaság/apaság életre szóló élményét.
Ez engem is elvarázsolt. Szinte függő lettem. Imádtam várandós lenni, gyereket szülni, szoptatni,… 4-szeresen éltem át, ahogy az Élet átáramlik rajtam. Egy életre hálás lettem annak a férfinak, aki általam vált apukává. Csodás élmények, de nem maga a boldogság.
Akik egymással találkoznak, azok a nő és a férfi. Amikor a gyermek megszületik, megszületik anya és apa. De az anyaság/apaság szerepe nem az, hogy együtt tartson két embert.
Ameddig a gyermek és szülei élnek, addig van anya és apa. Az ő szerepük az, hogy táplálják, segítsék a gyermeket az élete során. Egymásban tisztelve az anyát/apát, együttműködve a gyermek érdekében.
Régen a család volt az egyetlen megoldás arra, hogy egy gyerek felnőhessen. Ez ma már nem feltétlen van így.
Amikor egy kapcsolat a végéhez ért, amikor nincs már benne az, amiért a pár a közös élet mellett tette le a voksát, el lehet válni. Ez sok esetben nem veszélyezteti a gyermek jólétét, jövőjét.
A válás nem jó vagy rossz. Egy közös döntés.
Idáig érzem a fellobbanó haragot, fájdalmat, sértettséget, lenézést, hibáztatást, … azt az iszonyat mennyiségű érzelmet, amit a rengeteg válásra adott reakció kiváltott az emberekben. Mekkora-mekkora feszültséggel jár ez! Mennyire össze tudnak keveredni ilyenkor a szerepek! Mennyi gyerek sérül ezekben a csatáknak vélt őrültségekben!
Mi van, ha ezt lehetne másképp?
Mi van, ha más is lehetséges a gyászon túl?
Mi lenne lehetséges, ha a válást nem valamiféle tragédiaként, hanem változásként élnénk meg?
Ehhez minimum 2 felnőtt ember szükségeltetik.
És tisztánlátás akkor is, amikor bepárásodik a szem a kapcsolat búcsúztatása közben.
Választás kérdése.
Választhatom, hogy a személyes tragédiám mélyére magammal rántom a gyerekeimet is, látható vagy rejtett eszközökkel hangolva őket a másik szülő ellen.
Választhatom, hogy az életem hátralévő részét (ami lehet hogy még legalább ugyanennyi) a válás-trauma árnyékában haldoklom végig.
Választhatom, hogy szentelt vízzel a homlokomon az anyaság/apaság oltárán feláldozom magam, cölibátusba vonulok és a továbbiakban nem veszek tudomást arról, hogy nő vagy férfi vagyok.
Választhatom, hogy elhiszem mindazt, amit a nőségemről/férfiasságomról tükrözött a volt párom és frigiden, szex-bénultan, kasztrálva vergődöm tovább az életben, megtorolva a következő férfin/nőn a sérelmeimet.
Választhatom, hogy én és a sérüléseim kötünk új házasságot. Egy életre. A sebeim nyalogatásánál csak az okozhat nagyobb örömöt, ha találok valakit, aki helyettem nyalogatja.
Választhatom, hogy azonnal keresek valakit, akibe kapaszkodhatok, mert képtelen vagyok a saját lábamra állni.
Választhatom, hogy csak szexre használom az újonnan becserkészet ellenkező neműt, mert mindenfajta más kapcsolódás kényelmetlenséggel, energia-befektetéssel járna. Biztonságosabb, ha távol tartom magam. Inkább hátat fordítok, nem akarom látni a másikat. És azt sem, ami bennem zajlik.
Választhatom, hogy gyerek ide vagy oda, inkább eltűnök a régi családom életéből.
Extrém változat: választhatom az ál-spiri utat fegyverek, bántó eszközök keresése és manipuláció céljából az ex elleni harchoz.
…
Vagy választhatok valami egészen mást.
Valami újat.
Valami olyat, amitől ez a válás után kialakult új helyzet nem elvesz, hanem hozzátesz minden résztvevő életéhez.
Szükséges a gyász. Hiszen valami véget ért. Szükséges elbúcsúztatni a régit, hogy a könnycseppek áztatta hanton új lehetőség csírája bújhasson elő. Valami olyan, amit a régi tapasztalat is táplál, de egy új nap fénye, a jövő simogatja.
Az első lépés, hogy kigyomláljam a zavaró, a régi, a mélyben munkálkodó érzéseket.
Annyiféle módszer található manapság az érzelmek tisztítására, az önismeret fejlesztésére! Ott a pszichológia, a családállítás, az asztrológia, a meditációs módszerek, kedvencem: az Access, a mozgásos és testkezelős oldódási lehetőségek (jóga, talpreflexológia, elvonulások, stb.),…
Kinek mi működik.
Érdemes elindulni ezen az úton.
Hogy magamra találjak. Hogy tisztába kerüljek magammal.
Ez az első lépés.
Még akkor is, ha a válás – mint kényszer – terelt erre.
Sokszor nem komfort-zóna. De pont ez benne a lényeg: olyasmit találni, ami nem ismerős, ami eddig még nem volt.
Mi van, ha ez a változás olyan minőségi élet felé terel, amivel még nem találkoztam, amiről eddig nem hittem, hogy létezik?
Egy vagy több gyermek nevelése, segítése nem akadálya az önismeret fejlesztésének, sőt! Hozzáteszek a gyermek(ek)kel való kommunikációban, a velük való kapcsolódásban, a problémamegoldásban, a szülői és partneri minta mutatásában az életükhöz azzal, hogy új lehetőségeket fedezek fel. Önmagam számára és így az ő számukra is.
Az új nem mindig könnyű először.
Lebontani a régi mintákat járhat kellemetlenségekkel.
De megéri áthatolni a saját falaimon.
Önmagamat szabadítom fel vele.
Hogy azt az életet választhassam, amit végre tényleg ÉN szeretnék. Könnyedén és örömmel élni.
Ha már úton vagyok Önmagamhoz, ha már megvagyok magamnak, egészen csodás dolgokat fedezhetek fel. Hogy mindaz, amit bevettem magamról, hazugság és hogy nincs velem meg a válással semmi baj. Hogy szabad azt választani, amit szeretnék, nem bántok vele senkit. Hogy a gyermekek és szüleik hozzájárulás egymás életéhez, ami valódi, tiszta hálához vezet. Hogy létezik örömteli, tápláló, gyengéd kapcsolódás a régi minták és fájdalmak nélkül … hogy az Élet mindenestől gyönyörű.